Betegség

„Habár a TBE leírása már 1931-ben megszületett, az encephalitis ezen veszélyes formáját hosszú ideig alábecsülték.” (Dr. C. Kunz, az elsõ nyugat-európai TBE-védõoltás egyik feltalálója, Bécs)

A TBE (tick-borne encephalitis – kullancsencephalitis) egy kullancsok által terjesztett vírusos megbetegedés, amely az idegrendszert támadja meg, és enyhe, valamint súlyos betegségeket is okozhat, olyan maradandó következményekkel, mint például koncentrációs problémák, paralízis és depresszió. Megközelítõleg minden 100. eset az érintett személy halálát okozza.

Nagy kockázatú területek
Az Ixodes ricinus (közönséges kullancs) egész Európában elterjedt. A TBE-endémiás területek Európa-szerte elõfordulnak: Horvátországtól, Szlovéniától, Magyarországtól, Svájctól és Ausztriától, Szlovákián, Csehországon, Németországon, Lengyelországon és Skandinávián (Svédországon, Finnországon) keresztül egészen a Balti államokig és Oroszországig (valamint Szibériában is). A kullancsok erdei tisztásokon és réteken élnek.

„A TBE Európa 27 országában endémiás, és minden évben felfedezünk újabb kockázatos területeket.” (J. Süss, PhD, Jena)

A TBE-vírus az alábbi országokban gyakori endémiás gócokban:

Albánia	Görögország	Olaszország
Ausztria	Horvátország	Oroszország
Bosznia	Lengyelország	Románia
Csehország	Lettország	Svájc
Dánia (Bornholm-sziget)	Liechtenstein	Svédország
Észtország	Litvánia	Szerbia
Fehéroroszország	Magyarország	Szlovákia
Finnország (délnyugati part)	Németország	Szlovénia
Franciaország	Norvégia	Ukrajna

Nem minden kullancs terjeszti a veszélyes TBE-vírust, de a parazitafertõzés aránya egyes nagy kockázatú területeken számottevõ lehet. Egyes területeken egészen 1800 méteres tengerszint feletti magasságig lehet kullancsokat találni; TBE-vírusfertõzéseket 1300 méteres magasságnál is jelentettek.

Hol rejtõzködnek a kullancsok?
Sokan még mindig azt hiszik, hogy a kullancsok a fákról hullanak le. Valójában a talajban élnek, és innen másznak fûszálakra és bokrokra, miközben hordozókat keresnek (állatokat vagy embereket). 20–70 centiméternél magasabbra nem másznak. Ezért általában lesodorjuk a kullancsokat a növényzetrõl, mikor füves területeken vagy erdei ösvények menti bokrok mellett haladunk keresztül, illetve amikor erdei tisztásokon vagy a kertben sétálunk. A kullancsoknak hõmérsékletre mûködésbe lépõ szaglószervük van, ezzel észlelik a „prédát”. Sok fertõzött ember nem is emlékszik a csípésre, a kullancs apró mérete miatt.


A TBE európai terjedésének elsõ klinikai és epidemiológiai megfigyelését Dr. Johann Schneider végezte, az 1920-as évek elején. 1956-ban sikerült izolálnia a vírust, és részletesen leírta a betegség lefolyását. A kullancsok áprilistól júliusig tartó, szezonális elõfordulása miatt a betegséget „tavaszi-nyári meningoencephalitisnek” hívták (németül Frühsommer-Meningoencephalitis vagy FSME), gyakoribb nevén „kullancsencephalitis” (TBE).
Számos, a TBE-vel kapcsolatos tudományos kutatás és felfedezés nyomán, Dr. Christian Kunz, a Bécsi Egyetem Virológiai Intézetének munkatársa kifejlesztett egy védõoltást, melyet elõször az 1970-es években használtak.

A lyme borreliosis egy másik kullancs által hordozott betegség, amely még nagyobb epidemiológiai dimenzióval rendelkezik, mint a TBE. Ezt a betegséget spirochaeták terjesztik, és antibiotikum szedésével gyógyítható, a TBE ellen azonban nem létezik hatásos terápia.